Műanyag Patkó

   A lovak lábáért!

Bevezető:

Mindenekelőtt fontosnak tartunk megemlíteni néhány olyan szabályt, melyeket a patkolókovácsok tanulnak és szerencsés esetben alkalmaznak is.

 Általános célunk és a Ló szerető emberek közös ismertető jegye, hogy lovukat szeretik, szeretettel bánnak vele és igyekeznek testi-lelki egészségét megőrizni, ápolni. A patkolás eredendő célja is ez, hogy a lóval közös munka során, a ló patáját megóvjuk a kopástól és sérülésektől a természetestől eltérő, megnövekedett terhelés mellett is. Mint minden területen az ember szereti a fejlődést, a technológia által biztosított lehetőségek kiaknázását. Gondoljunk csak az újabb gépkocsikra, számítástechnikai, informatikai eszközökre melyek szinte évente megújulnak. Nos ha mi is ezen emberek közé tartozunk, biztosan értékeljük a technológiai újításokat kedvenc állatunk, a Ló patájának, lábmechanizmusának védelme érdekében is. Jelen esetben a polyuretán patkó alkalmazását.

A következő sorokban idézünk a „Patkoló kovács, patkolási és szakmai ismeretek„ tankönyvéből melyet Dr.Burucs Balázs, Megyeri László, Dezső Gergely írt.

„Bánásmód a lóval

 

Bánásmód a lóval a patkolóműhelyben:

                - minden lóval sok szeretettel és türelemmel kell bánni

                - minden helytelen viselkedés a lóból ellenállást fog kiváltani

                - a lónak megfelelő fejszabadságot kell biztosítani, hogy a fejét természetesen tudja tartani

                - izgatott, túlfűtött lovakat beszéddel, simogatással, zabadással meg kell próbálni megnyugtatni

                - ideges, félénk lovakat ne kössük ki

                - hasznos lehet egy másik ló jelenléte, esetleg az istállóban való patkolás

                - kényszerítő eszközök, nyugtatószerek akkor alkalmazhatók, ha a fenti módszerek eredménytelenek, ill. ha a patkolás a személyekre veszélyes lehet.

 

Teljesen mindegy, hogy olyan lóról van-e szó, amelyet már többször patkoltak, vagy egy csikóról, amelynek a patája még érintetlen, a patkolókovácsnak alapvetően mindkettőt azonos módon kell kezelnie, munkáját nyugodtan és meggondoltan kell végeznie. Ha a ló kötőféket hord, a kötőfékszárat egy azonnal oldható csomóval kell megkötni. A megkötéshez lánc használatát mindenképpen kerülni kell. A lovat, amennyiben lehetőség van rá, olyan személy fogja, akiben megbízik. Ez a személy azon az oldalon álljon, ahol a patkolókovács. Különösen fiatal és ideges lovak esetében fontos ez. Arra is ügyelni kell, hogy a helyiség ne legyen túl szűk, és ne veszélyeztesse a kovácsot és az ápolót. A legtöbb ló nyugodt és problémamentes, tehát kényszerítő eszközökre nincs szükség. Ha mégis elkerülhetetlenek lennének, a minimálisra kell ezeket szorítani, mert a mértéken felüli keménység arra vezet, hogy a ló a következő patkoláskor még nehezebben lesz kezelhető. A szokatlan zajok és a tűz látványa a műhelyben egyes lovakat nyugtalanít, de a szabadban vagy saját istállójukban legtöbbször könnyen megpatkolhatók. Más lovak nyugodtan állnak, ha istállótársuk áll mellettük. A pata faragásakor nagyon fontos a patkolókovács állandó, nyugodt beszéde. Mindig gondoskodni kell arról, hogy a lábat természetesen és lehetőség szerint kényelmes helyzetben tartsuk, ügyelve arra, hogy a lábat ne húzzuk el oldalra, mert akkor a ló elveszíti az egyensúlyát. A munkálat után ne ejtsük le a patát, hanem óvatosan tegyük le. Egyidejűleg a kovács lépjen el a lótól”

  

 

A patkolási folyamat nagymértékben hasonlít a standard vaspatkóval történő patkolásra, különbség, hogy:

 

-Nincs külön első, hátsó, jobbos, balos patkó. Univerzális, azaz mindenhova egyforma kerül, a patkó a patához igazítható a felesleg levágásával (alakítás) 

-Nincs kápa, csak egy támasztó felület a hordozó lapon, aminek a helyét ki kell alakítani a pata hegyfali oldalán. 

-A patkó középső összekötő sávját, ami a nyír alatt fut (nyírtámasz), ki szabad vágni igény esetén, de a patkó szárakat összekötő részt a gyártó nem javasolja.

-A talaji lap a recés, mintás fele.

 

 1. Körmölje meg a patát és bizonyosodjon meg róla, hogy a hordozószél felülete sík.  A hordozószélnek és a nyírnak egy szintben kell lennie, hogy a nyír fel tudjon támaszkodni a patkó középén látható nyírtámaszra.

  

 

2. Reszeljen egy „letörést” a pata hordozószélének az elejére, olyan szögben ami megegyezik a patkón kialakított támasztó felülettel.

 

 

3. Válasszuk ki a megfelelő patkóméretet. Tegyük rá a patkót a patára és ellenőrizzük, hogy a szegcsatorna egyezik e a patán a fehér vonallal. A patkó ideális esetben kicsit túllóg a patafal szélén.  Használhatunk egy vékonyhegyű filctollat, megjelölni a fehér vonal ívét, így jobban látszik a patához illesztett patkón keresztül, természetesen csak az átlátszó és a pink patkónál alkalmazható ez a módszer.

 

4. Amikor megvan a megfelelő méret, illesszük a helyére a patkót és üssük be az első szeget a fehér vonalon kívülre a pata hegyfali oldalához közel, a szeg lapos fele a pata belseje felé nézzen, ugyanúgy ahogyan a hagyományos vaspatkónál. Üssük be a második szeget is a másik oldalon. Bizonyosodjunk meg róla, hogy a szeg feje a szegcsatornában mélyebben van a pata síkjánál, használjunk patabaltát a beütéshez, vagy az utolsó kalapácsütésnél üssünk nagyobbat.

A szeg fejének mélyebben kell lennie a patkó síkjánál, azonban figyeljünk arra, hogy ne is szakítsuk át a patkót (elég nehéz, de nem lehetetlen). A tökéletes rögzítéshez 4-4 szeget használjunk oldalanként, ez természetesen a Ló feladatától függően módosulhat. Szeget bárhova üthetünk a szegcsatornában, de csak oda. ( Általános használatnál elég 3-3 szeg) Egy ötlet: Ha nem bízunk benne, hogy nem szakad át a patkó a szegeléskor, használhatunk kisméretű alátétet a szeg feje alatt (4-5mm-es lapos alátét).

 

 

 

 5. Szegelés után, tegyük fel a ló lábát a bakra (láb tartó) és vágjuk le a feleslegesen túllógó részeket a patacsípő fogóval (vagy egy erre kifejlesztett vágószerszámmal). Reszeljük le az éleket, körben hagyjunk egy kevés műanyagot, a hegyfalnál és az oldalfalaknál kb 0,5 -1mm a sarokfalnál 3,5-7mm-t, hogy a pata tágulásakor terheléskor maradjon alátámasztása a patának. Ne vágjuk túl közel a patkót a szegcsatornához, ha valamelyik oldalon túllóg a szegcsatorna a patán, akkor túl nagy patkót választottunk.

 

 

 

6. A szegcsonkoló fogóval a szegvégeket meghúzzuk, ellenőrizzük, hogy minden szeg meg lett e húzva eléggé, de ne túlságosan, nehogy átszakítsa a patkót.

  

 

 

A Ground Control műanyag patkó eltávolítása.

Első és legfontosabb különbség a hagyományos patkóval szemben, hogy a rugalmas anyagú patkóval nem lehet kifeszíteni a szegeket a patából, hanem minden szegvég visszahajlítása után, a szegeket egyesével vissza kell ütni, majd csípőfogóval kihúzni a patából.

Ha megpróbálja lefeszíteni a patkót, a szegcsatornában a szegek fejei átszakíthatják és így további használatra alkalmatlanná válik.

Tisztítás: hagyományos patakaparóval tudjuk tisztítani a patkót és a patát, figyeljünk rá oda, hogy a patkó és a pata között nem maradhat szennyeződés, kis kövek, trágya, föld, kavics.. 

A pata tisztaságára, mint minden más egyéb patkónál is, oda kell figyelni. Ajánlott lovaglás előtt és után is patamosóban tisztára mosni a patát, ha nincs használatban a ló, a tisztításról akkor se feledkezzünk meg!